Évekkel ezelőtt találtam rá a vietnámi marhahúslevesre, a pho-ra. Tökéletes ázsiai megfelelője a sárgán gyöngyöző tyúkhúslevesnek – már, ha valaki nem bánja, hogy olyan csípős a leves, mintha egy fél üveg Erős Pista ömlött volna bele, és a koriandert is szereti. Nekem telitalálat ez a tipikus vietnámi étel, mert szívem szerint kiloszámra enném a koriandert és imádom a csípős ételeket. A pho-t órákon keresztül főzik lassú tűzön marhacsontból és marhahúsból, s gyömbérrel, ánizzsal és kardamommal fűszerezik. Rizstésztával, marhahúsfeltéttel szolgálják fel, s a tetejére szórt zöldhagyma és koriander frissességet ad a forró levesnek. Ezen felül az ízesítés egyéni ízléstől függően lehet még chili szósz, lime, csípős paprika, thai bazsalikom és szójacsíra. A csípőssel keveredő savanykás és édes ízkavalkád nemcsak gazdag és sokrétű, de a pho a gasztronómiai élményen túl lelki felüdülést is nyújt – legalábbis szerintem kiváló gyógyír nemcsak megfázásra, de honvágyra vagy szerelmi bánatra is.

Ez nem pho-fotó, hanem papaya-saláta, amely egyértelműen a hab a mai tortán. Éretlen papayát julienne-re vágnak, majd nagy adag csípős halszószban forgatnak meg, s a tetejére mogyorót és – meglepő módon – koriandert és csípős paprikát szórnak. És íme a pho:

A pho-t megelőzte a nagy kedvencem, a rákkal és sertéshússal, üvegtésztával, salátával, korianderrel töltött nyári tekercs. A kínai éttermek tavaszi tekercsével ellentétben ezt nem olajban sütik, hanem rizstésztalapokba csavarják, és a pöpec kis csomagocskákat halszószba vagy mogyorószószba mártják.

Az ananászban tengeri herkentyűs rizst szolgáltak fel kukoricával és ananásszal megszórva. 

A street food helyi kínálatával majd azután próbálkozom, miután teljesen akklimatizálódtam. Ránézésre (marha)gyomorra tippelek. A kép elején látható zöldség, a kínai brokkoli ellenben a nagy kedvencem; kis fokhagymával és szójaszósszal készül, és éppen roppanósra párolják. 

A fenti ínyencségek helyett mangódarabkákkal díszített mangóitallal és egy limonádéval zártuk az ebédet:

A mangóital felett tej volt, és a tetején mézédes mangó!