Hat évvel ezelőtt költöztünk el Kínából. Amikor jó egy hónapja megérkeztünk Kantonba, nagyon sok dolog ismerősnek tűnt: ahogy az egzotikus gyümölcsök és friss zöldségek illata keveredik a nyers hal szagával a piacon, ahogy eszükbe ágába nem jut az autósoknak, hogy elsőbbséget adjanak a gyalogosoknak, ahogy a sertéshúsos zöldbabban a nyelvzsibbasztó szecsuáni bors csípős-citrusos ízét érzem a számban. Egy dolog azonban elképesztő mértékben fejlődött: a technika adta lehetőségek kiaknázása. Ott, ahol hat éve még kártyával is alig-alig lehetett fizetni, ahol sokszor hosszadalmas és időigényes papírmunkára kellett számítani, ma egy kattintással el lehet intézni az ételrendeléstől az utaláson, a piaci fizetésen át a vásárlásig vagy a taxirendelésig nagyon sok mindent.

WeChat

Alapvetően kapcsolattartási céllal, a Facebook Messenger kínai verziójaként indult a WeChat nevű alkalmazás, ami hamarosan igen széles körben fejlesztette szolgáltatásait. Akkor döbbentem rá, hogy nem élhetek WeChat nélkül, amikor a megérkezésünk után pár nappal papírpénzzel akartam fizetni egy gyorsétteremben, és mosolyogva elküldtek egy másik részlegre, hogy ott intézzem a bankjegyes fizetést. Itt ugyanis a telefonra letöltött applikációval lehet csak fizetni. Mellesleg ez a fizetési mód roppant gyors: a kasszás két másodperc alatt leolvassa a QR-kódot a telefonomról, és azonnal le is emeli az összeget a bankszámlámról. Nincs olyan piaci árus, akinek a standja fölött ne lógna a WeChat kódja, ahogy a masszázsszalonoktól kezdve a taxisokon át mindenki elfogadja ezt a módszert. Pillanatok alatt tudok a férjemnek utalni, itt fizettem ki a kínai tanárnak az óradíjat vagy a lányom ebédjét az iskolában. Eredeti funkciója is roppant praktikus: ha valakit ismerősödnek szeretnél felvenni, a rákeresés mellett szimplán beszkennelheted a QR-kódját, így először csak engem lepett meg a „Beszkenneljelek?” kérdés.

Didi-taxi

Az uber rövid itt-tartózkodás után elhagyta Kínát, s átvette helyét az uber mintára működő Didi-taxi. A gps beazonosítja hogy hol vagy, s egyszerűen csak be kell írni, hogy hova szeretnél eljutni, majd azonnal megjelennek az elérhető autók a kis térképen, hogy árajánlattal, a sofőr nevével és ötös skálán adott értékelésével azonnal kocsit is küldjenek. Öt angol és kínai nyelvű sablonmondat segít abban, hogy a sofőr és az utas egymásra találása zökkenőmentes legyen. Csak rá kell bökni a helyzetnek megfelelő „A gps koordináták szerint megadott helyen várok.” vagy az „Elnézést, kicsit kések.” mondatokra. Az alkalmazás kis térképén pedig követni lehet az autó útját, ami nagyobb kitérőknek nem ad lehetőséget. Csapatszelleműek a költséghatékonyság miatt idegenekkel egy autóban is utazhatnak. Az itt gyakori esőzések vagy csúcsforgalom idején pedig némi felárral lehet a kapós kocsikat megszerezni. A fizetés egy kattintással, az érkezés után történik.

Metro e-kártya

Múlt héten a Metroba mentem vásárolni, amihez az otthoni gyakorlathoz hasonlóan Metro-kártyára van szükség. A kártya megszerzése abszolút felülmúlta előzetes aggályaimat: se papírt nem kellett kitölteni, se várakozási idő nem volt, sőt, nem túl környezetbarát műanyagkártyát sem kaptam. Körülbelül három perc alatt a WeChat applikációmhoz csatoltak egy elektronikus kártyát, amelyet a kasszás szintén csak leolvas és én követhetem a hűségpontjaimat.

Wi-fi

Gyorséttermek falaira kitett kódokat egyszerűen csak le kell olvasni a telefonnal, és az jelszó és egyéb kódok nélkül azonnal csatlakozik az internethez.