Tizenegy éve a Ráday utca egyik kávézójában ültem a barátommal. Amerikaiként Budapesten dolgozott, és kiküldetésének harmadik éve két hónapon belül lejárt. Biztos vagy benne, hogy követsz engem, bárhova is kerülök a nagyvilágban? – tette fel a kérdést, amelyre - utólag visszagondolva - rózsaszín felhőkön át és némi vakmerőséggel vágtam rá a határozott igent. Munkája miatt két-három évente új országba kerül, így abban a nem kifejezetten beszámítható állapotomban láttam magam a Central Parkban sétálni, Róma piacain bazsalikomot vásárolni és Párizsban sajtot kóstolgatni.

A valóság ettől lényegesen kuszább és kalandosabb lett: önkéntesként dolgoztam egy pekingi gyermekszervezetnél, VIP-vendégeket fogadtam Washington D.C. luxusszállodájában, a lányomat vártam Szenegálban, HR-esként kommunikációs tapasztalatomat hasznosítottam, magyart tanítottam lelkes amerikaiaknak, és a Rádió Bézs boszniai tudósítójaként dolgoztam. Közben a hobbijaim a hely adottságaihoz igazodtak: kínaiak százai között bicikliztem Peking utcáin, az elképesztő szenegáli forróság elől a ház hűsében kreatív írásórákat vettem, egykori pekingi gyártelepen lévő galériákban az amerikai graffiti művészetével ismerkedtem, és afrikai dob ütemeire mezítláb táncoltam a dakari homokban. Élményeimről és életformánkról két éve rendszeresen írok a wmn.hu online magazinnak.

Ahogy visszatekintek az elmúlt jó tíz évre, - a férjemen kívül – három dolog volt folyamatosan jelen a pekingi, dakari, szarajevói és washingtoni életemben: az utazás, az olvasás és az írás. Mindezt folytatom, és ezen az oldalon számolok be az élményeimről és a kedvenc könyveimről.

S hogy miért a világ végeiről? Elsős voltam, amikor padtársam, Hegedűs Jutka egy nagyon szép babával állított be a suliba egy nap. A világ végéről hozta az apukám – mondta, és nem is sejtette, hogy ezzel engem hosszú időre gondolkodóba ejtett. Hol a világ vége? Milyen lehet? Kik laknak ott? Nem tudtam a választ a kérdésekre, de éreztem, hogy ez csakis valami nagyon távoli, idegen és izgalmas hely lehet. Azóta sok olyan helyen jártam, amely nagyon távoli, idegen és izgalmas volt … olyan, ahonnan Jutka apukája hozhatta a csodaszép babát … ezekről a helyekről mesélek ezen a blogon. S képekben néhány kedvencem:

Dél-Dakota: Badlands

Dél-Kína: Yangshuo

Szenegál

 Szarajevó