Általában annyira kívánkozok bevásárlóközpontokba, mint sündisznó fodrászhoz, de úgy tűnik, a kantoni üzletközpontok némileg felfelé tornázzák az alacsony pláza-libidómat. A földalatti kulináris kincsre akkor bukkantam, amikor a lányom szülinapjára kerestem tortát. Mivel a hajóval érkező rakományunk a tepsikkel és fűszerekkel valahol Hong Kongban dekkol, és sarki cukrászdát is hiába keresnék, ezért egy bevásárlóközpont felé vettük az irányt. Az alagsorban stílusos gyorséttermek, szusibárok, hangulatos teázók és gyümölcsleves standok olyan kínálatára bukkantunk, amiért már most érdemes kantoni repjegyárak között böngészni.
A bevásárlóközpontok itt gigantikus méretű labirintusok. Általában hat-hétszintesek, legalább nyolc bejárattal, mivel a másodrendű égtájaknak is jut egy-egy böhömnagy ajtó, amin hömpölyöghet ki-be a tömeg. Ehhez jönnek a mínusszal jelzett emeletek gasztronómiai kincsei, két kerületnyi étteremmel, könyvsarokkal kombinált fodrászattal, pedikűr- és manikűr szalonokkal. Hétvégén csak akkor érdemes a plázáknak akár csak a közelébe is menni, ha valaki mindenáron be akar szerezni egy kis tömegiszonyt. A több ezer ember között a zajterhelés sem elenyésző, s általában a marketingesek is gondoskodnak egy kis csinnadrattáról: hol mazsorett-csapat vonul végig az üzletek között zenekarostól, hol akrobaták ugrálnak két emelet között.
A „gyorsétterem” fogalma mindenképpen újraértelmezést igényel, ha az alagsor trendi, hangulatos vendéglátóipai egységeit végignézi az ember – már, ha van türelme több épületegyüttes hosszú sora alatt meghúzódó étteremrengeteget egytől-egyig megnézni. Ízelítő a kínálatból: szusi bárok friss hallal, fagyitölcsérbe tett angolnával, szusi-fánkkal és olyan friss és erős wasabi-val, amely elgondolkodtat arról, hogy mit is fogyasztottam eddig wasabiként, vietnámi, indonéz, hongkongi, tajvani, szecsuáni, sanghaji éttermek. A speciális ételekre szakosodott egységek közül az örök kedvencem kínai húsos táskát kínál: lisztből és vízből készült tésztalapocskákba töltik a húsos, zöldséges vagy tengeri herkenytűs tölteléket, helyes kis bugyellárist formáznak belőle, forró vízben kifőzik, s máris lehet mártogatni a csípős-szójaszószos-fokhagymás mártásba. A mártás három alapanyaga igény szerint variálható.
A Bájos sült hal nevű étteremben pedig négy-öt különféle hal közül lehet válogatni, majd a hallal egybesütött zöldségeket, feltétet és szószt kell kiválasztani. Lótuszgyökértől kezdve uborkán, gombán és édesburgonyán keresztül sokféle zöldség kerül nemcsak a hal tetejére, de a kibelezett jószágot is alaposan megtömik zöldséggel, s alá is raknak jócskán, így egy halból hatan is jóllaktunk a hétvégén. Az édesszájúaknak az eredően nem túl édes desszertek közül leginkább a mangós ragacsos rizst ajánlanám (Fong bácsi mangós gombóca isteni!) vagy a friss mangó- és guava italokat kínáló gyümölcsleves standokat. A joghurtból készült fagyikat pedig szintén igény szerint lehet telepakolni gyümölcsökkel.
Zárszóként pedig álljon itt a fodrászat és Fong bácsi mangós rizsgombócának a képe:
